Gazdik
 


Elegánsan siklott a Mercedes a jó hírű budapesti állatklinika felé. A kutya a hátsó ülésen mintha érezte volna, hogy mi vár rá, reszketve húzta össze magát.

El is ajándékozhattuk volna. Vagy egyszerűen szélnek eresztjük. - szólalt meg ingerülten a volánnál ülő férfi.

A nő unottan nézegette az aranygyűrűket az ujjain.

Téged zavart az ugatása – rándította meg a vállát.

Majd a doktor, ha nem akarja elaltatni, keres neki gazdát. Ezért fizetjük – tette hozzá olyan hangsúllyal, amellyel éreztette, kár ennyi szót vesztegetni ilyen apróságra.

A nénike már órák óta ült a klinika várótermében. Látszott rajta, hogy nagyon ideges. Ahányszor kinyílt a rendelő ajtaja, reménykedően felpillantott.

Most operálják a kutyámat – magyarázta a mellette ülő fiatal lánynak, aki egy kis bulldoggal a karján várt a sorára. - Már három órája van a műtőben. A város csaknem összes állatorvosához elvittem a megbénult lábával, de mindenütt azt mondták, hogy menthetetlen. Akkor ajánlotta valaki ezt a klinikát.

A lány ekkor a beszédes nénike felé fordult. A kopott ruha, kitaposott cipő láttán az villant át rajta, vajon miből fizeti ki a kisnyugdíjas itt egy többórás csodaműtét árát? Az idős nő mintha olvasott volna a gondolataiban.

Eladtam a tv-met. De nem sajnálom, úgysem nagyon néztem, fájt a szemem tőle. Meg aztán... - halkította le kicsit a hangját – bevittem a zálogházba a jegygyűrűmet. Szegény uram biztos megbocsátotta volna. Hisz mióta meghalt, ez a kis állat az egyetlen társam.

Időközben megérkezett a Mercedes házaspár. A férfi dühösen rángatta ki a hátsó ülésről a halálra ítélt kiskutyát.

Nincs időnk várni. Be voltunk jelentve – kopogott türelmetlenül a rendelő ajtaján. A szerencsétlen állat könyörgő szemekkel nézett a várakozókra, mintha sejtené, hogy több emberség van bennük, mint a gazdáiban.

Néhány perc múlva az asszisztensnő kijött és odalépett az idős asszonyhoz.

Megmentettük a kis tacskó lábát – mondta mosolyogva. Amaz felpattant, s ahogy befelé sietett, két hatalmas könnycsepp gördült le a ráncoktól barázdált arcon. Az ajtóban csaknem összeütközött az épp kifelé viharzó házaspárral. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetük. A férfi szemében lenézés tükröződött. Szinte sértésnek vette, hogy itt totyorog az útjában ez a vénasszony, amikor neki minden másodperc drága. A könnyektől csillogó öreg szemekben azonban nem volt sem megvetés, sem harag. Inkább szánalmat ébresztett benne a rideg arc látványa.

Horváth Andrea: Társaink Isten házában

White Golden Book Kft.

Budapest, 2004.

 
 



 

Támogatóink-Partnereink

 



Fehérkereszt Állatvédő Liga Dömötör kisállatrendelő

Feldmájer és Somogyi Ügyvédi Iroda


Zimay Zsuzsanna közjegyző


kutyakozmetikus
RTL klub Index.hu