A várakozó
 


Hűvös, esős délután. A zajos pesti körút forgatagában mintha mindenki sietne, ki vásárolni, ki hazafelé, ki a munkája után. Kevesen veszik észre a buszmegállóval szemközti kapualjban meghúzódó, ázott kiskutyát. Az állat didereg, talán fél, talán fázik, ahogy az eső cseppek áztatják barna bundáját. Amikor megérkezik a busz, izgatott lesz, hűséges gombszemében felcsillan a remény. Egész biztos valakire vár. De a „valaki” csak nem jön, sem ezzal a busszal, sem a következővel, pedig a kiskutya vizes szőrén látszik, hogy sok buszt megvárhatott már.

- No mi van? Nem jön a gazdi? - szól egy fiatal nő kedveskedve hozzá.

- Az már nem – válaszolja egy férfi a várakozók közül. - Napok óta látom itt ezt a szegény párát.

A nő megcsóválja a fejét, és valamit dörmögve siet a dolga után.

- Miféle emberek vannak! Befogadják a kutyát, aztán csak úgy sorsára hagyják – méltatlankodik egy idősebb hölgy, elkapva a férfi előbbi szavait.

- Az is lehet, hogy csak elcsavargott – szól közbe egy harmadik.

- Vagy kórházba vitték a gazdáját.

De közben megérkezik a következő busz, mindhárman felszállnak, abbahagyva a rövidke vitát.

Az ajtónyílásra a kutya ismét izgatott lesz, megfeszülten lesi a leszállók sorát. Aztán visszaroskad a száraz kapualjba, bánatosan behúzva farkát.

Az egyik mellékutcából öreg koldus lép ki, csoszogva cipel egy nagy nejlontáskát.

- Te szegény! Hát megint itt vagy? Gyere, hoztam neked egy kis harapnivalót.

Beletúr a szatyorba és kihúz egy újságpapírba csomagolt ételdarabkát. A kutya mohón falja, látszik, hogy napok óta éhezett már. Aztán hálásan megnyalja az öreg koldus kezét, mintha megköszönné a kevéske vacsorát.

- Velem jöhetsz, biztos találunk még valamit – dörmögi az öreg, felemelvén a kukákból megtömött nagy táskáját. Az eb mintha csak értene a szóból, feláll és elindul az idős ember után. De pár lépés után visszafordul, mint aki meggondolta magát.

Néhány nap múlva mentem arra ismét. Az eső már felszáradt a betonon, s az emberek most is siettek a maguk dolga után. Senki sem méltatta szóra a megálló körül ténfergő kicsi barna kutyát. Amaz pedig ha beérkezett egy busz, megfeszülten leste a tömeget, s gombszemében csillogó reményével várta gazdáját.

 
 



 

Támogatóink-Partnereink

 



Fehérkereszt Állatvédő Liga Dömötör kisállatrendelő

Feldmájer és Somogyi Ügyvédi Iroda


Zimay Zsuzsanna közjegyző


kutyakozmetikus
RTL klub Index.hu