Koldushalál
 


Koldushalál

Csövit látásból sokan ismerték, akik gyakran megfordultak a székesfehérvári vasútállomás tájékán. Amolyan igazi bohém csavargó volt, mindig ugyanabban a gyűrött munkásruhában járt, télen-nyáron ugyanazzal a színehagyott hosszú sállal a nyakán. A múltját nem firtatta senki. Egyesek szerint intézetben nőtt fel, s miután kikerült a nagybetűs életbe, kallódott az állomásokon. Mások szerint munkásszállón élt, s amikor azt felszámolták, az utcán találta magát…

Csövit látásból sokan ismerték, akik gyakran megfordultak a székesfehérvári vasútállomás tájékán. Amolyan igazi bohém csavargó volt, mindig ugyanabban a gyűrött munkásruhában járt, télen-nyáron ugyanazzal a színehagyott hosszú sállal a nyakán. A múltját nem firtatta senki. Egyesek szerint intézetben nőtt fel, s miután kikerült a nagybetűs életbe, kallódott az állomásokon. Mások szerint munkásszállón élt, s amikor azt felszámolták, az utcán találta magát…

… Egy nyár végi napon megtörtént a csoda: Csövi társra talált. Egy kukában kotorászott éppen, amikor felfigyelt a rövid szőrű, szomorú szemű kutyára. Összenéztek, s ettől a perctől soha többet nem hagyták el egymást. Ha szerencsés napja volt, s tellett egy nagyobb darabka szalonnára, eszébe sem jutott, hogy egyedül egye meg, megosztotta a kis társával. A kutyus pedig meghálálta a gondoskodást, s ha nyugovóra tértek a hideg kövön, gazdájához bújt, mintha csak melegíteni akarná loncsos bundájával.

Ám egyre rosszabb idők jártak, s napról napra ritkábban csörrentek az adományok a szegény koldus markában. Csövi legyengült, fájt a gyomra, s a szíve táján is egyre gyakrabban érzett valami furcsa zsibbadást. Egyedül a kutyának panaszolta el a bajt. S az, mintha értett volna az emberi szóból, vigasztalóan megnyalta a gazda kezét és hozzádörgölőzött a lábához.

Ősz elején szociális gondozók jártak a vasútállomáson, s faggatni kezdték Csövit, nem lenne-e kedve beköltözni a hajléktalanszállóra.

A férfi elbizonytalanodott. Csábítóan hangzott a napi egy tál meleg étel, a fűtött helyiség, az ágy.

- Ugye, vihetném magammal ezt a kiskutyát is? Ő az egyetlen társam – nézett könyörgően a hölgyekre.

Ők azonban szomorúan nemet intettek, s Csövi ezzel le is zárta a vitát. Járták hát tovább ketten a várost. Ha nem akart összejönni a kenyérre és szalonnára való, Csövi még alázatosabbra fogta furcsa mondókáját. De úgy tűnik, az embereket ez egyáltalán nem hatotta meg, vagy kevesen hisznek már a mennyországban, mert a legtöbben úgy kerülték ki, hogy meg sem hallgatták. Aztán pár hétig senki sem látta a különös párt az állomás tájékán. Az ott dolgozók vállat rándítottak, ha nincs, hát nincs. Talán jobb belátásra tért, szélnek eresztette a korcsot és beköltözött a szállóra, gondolták.

Egy közeli bérház lakói találtak rá a kapualjuk alatt. Úgy feküdt ott, mintha aludna, összebújva a kiskutyájával. Ám hiába élesztgették, rázogatták, ő már meg sem moccant.

A mentőorvos szerint a szíve végzett vele. Nem szenvedhetett, álmában érte a hirtelen halál.

Amikor a letakart holttestet beemelték a nagy szürke autóba, még a legközömbösebb bámészkodókat is meghatotta a kis jószág fájdalmas, rémült vonítása. Amikor becsapódott előtte a nehéz bádogajtó, vékony kis lábaival addig rohant a szürke autó után, ameddig csak bírt.

Ettől kezdve a járókelők sokszor látták a szomorú emlékű kapualj és az állomás között kóborló bánatos kutyát. Látszott rajta, hogy valakit keres, fürkésző szemekkel lesi, hátha felbukkan a tömegben a gyűrött munkásruha a hosszú, furcsa sállal. A környékbeli gyerekek megsajnálták, kis tálkában vizet, ennivalót vittek neki. Az eb azonban rám se hederített, pedig jó pár hete nem ehetett már.

Egy szürke novemberi reggelen a házmesterné találta meg a kapu alatt heverő elhunyt kutyát. Talán éhen halt, talán feladta a reményt, és az állatok szótlan fájdalmával követte gazdáját. Ugyanazon a helyen múlt ki, ahol utoljára hált együtt Csövivel, s ahol fogyatkozó reménnyel éjszakáról éjszakára meghúzta magát.

Adja nekik az Isten a mennyország minden ragyogását…

Horváth Andrea: Társaink Isten házában

White Golden Book Kft.

Budapest, 2004.

 
 



 

Támogatóink-Partnereink

 



EXPODOM

Fehérkereszt Állatvédő Liga Dömötör kisállatrendelő

Feldmájer és Somogyi Ügyvédi Iroda


Zimay Zsuzsanna közjegyző


kutyakozmetikus
RTL klub Index.hu