Benji megmentése S.O.S.!
 


Támogatás Benji megmentésére

kérlek, segítsetek eljuttatni ezeket a sorokat oda, ahol nem gond az

alábbiakban segíteni, mert számomra, számunkra ez már megoldhatatlan,

pedig szó szerint létkérdés és még sürgős is. Wordben is elküldöm,

képpel beszúrva, meg külön is mellékelek képet. Köszönöm, ha

gondolkodtok velem, ki tudna esetleg segíteni, akinek ez nem lenne

gond, de átlátná, hogy életeket mentene vele,és mindent milliószor

könnyebbé is tenne. Nem egy új kocsit kérek. Csak egy öreg autó

vizsgára felkészítése az álmom.../

MENTSÜK MEG BENJINOT ÉS EZÁLTAL KÖNNYÍTSÜK MEG AZ ÁLLATMENTÉST, AZ

ELLÁTÁST, A RENDELÉSEKRE BEJÁRÁST, AZ ÉLETMENTŐ FUVAROKAT, ÉS A

KISKAPUD-ÓZD KÖZTI TÁVOLSÁG LEGYŐZÉSÉT!

Kedves Állatbarátok, segítők és anyagilag némileg tehetősebbek!

Ő Benji, egy 21 éves Renault Clio márkájú piros kiskocsi, akit Dudás

Gabi kutyás barátnőmtől kaptam még 2011 decemberében, mint

üzembentartó. Februárig tartó műszakijáig rengeteg kutyus életét

mentette meg, és becsülettel helyt állt akkor is, amikor a téli,

csúszós fagyban, éjjel, kevés benzinnel új otthonába haza kellett

jönnie Újlengyelből Ózdra. Szenteste ő volt az egyetlen autó, aki

elindult, általa tudtuk elvinni a Szeretet ünnepén az ajándékokat, a

simogatásokat sok-sok helyre, ahová más nem szokott menni, például

Kiskapudra (akkor még szó sem volt róla, hogy nekünk itt egyszer majd

menhelyünk lesz, de én már akkor is évek óta ide a környékre hordtam

az ennivalót magukra hagyott,bezárt kutyusoknak). Elvitt mindenfelé,

megmentette Benit, a - mint kiderült- sintértelepről rossz helyre

adott labrador keverék legényt, vitt annyiszor Barcikára az

állatorvoshoz minket, vitt az ózdi rendelőbe viharban és fagyban is.

Hozta a Zöld Zebra rengeteg adományát zokszó nélkül át a

szerpentineken alig-benzinnel éjnek évadján Pestről Ózdra, és elvitte

a 90 éves nagymamámat a templomi misére, ahova talán utoljára jutott

el a szeretett öreg Mama, miközben a kis piros kocsi csomagtartójában

a haldokló legjobb barátom, Marduk kitartóan várta, hogy

Kazincbarcikára jussunk vele. Vitte Dollykát, amikor nem múlott az

epilepsziás rohama, és vitte a sok-sok ivartalanításra váró kutyust a

rendelőbe a megbeszélt időpontokra. Hordta zsákszámra haza és más,

rászoruló helyekre a kutya-és cicakaját, és elindult akkor is, amikor

már nem volt kocsi, ami kimerészkedett volna a jéggé fagyott utakra.

De Benji elindult, mert tudta, mindenhol állatok várják, utasaival,

csomagjaival együtt, és Ő ilyesmiben nem ismert lehetetlent. Azonban

sajnos februárban lejárt a műszakija, és ahhoz, hogy ezt újra

megkaphassa, lévén már nem fiatal kocsi, rendes felújítást és

tatarozást kell rajta végrehajtani. Pláne, hogy én rajta fogok

megtanulni igazán vezetni (jogsim van, csak az orvosim járt le, de

rutinom nincsen, és másén gyakorolni a stressztől nem tudok, Benjin

viszont érzem, megtanulnék, már csak a szükség is hajtana), ezért

fontos lenne, hogy legalább az alapvető dolgai működjenek. Németh Peti

állatbarát autószerelő munkadíj nélkül vállalta az autó vizsgára való

felkészítését, ám a minimálisan szükséges alkatrészek ára így is

30.000 Ft, a karosszériás pedig baráti alapon 10-12ezer körül kér.

Ezen kívül van még a műszaki vizsga ára, ami kb. 26.000 ft (azt már

többször -vért izzadva- összegyűjtöttem, de a menhelyépítés, és az

állatok etetése, kezelése mindig elvitte eddig...). A biztosítását

hasonló okokból elhanyagoltam, így azt minden figyelmeztetés nélkül

megszüntették, ennek a napokban fogok utánajárni, mennyibe is kerülne

újra indítani, hiszen elengedhetetlen. Az orvosi hosszabbítást szintén

hamarosan intézem, csak az árát kell összegyűjtenem. Eddig is fontos

lett volna Benji (rendszámából, valamint Gabi kutyaszeretetéből kapta

a nevét) forgalomba helyezése, de most, hogy Kiskapudon neki kezdtünk

a leendő állatmenhelyünk felépítéséhez, a kutyák elleni feljelentés

miatt extra-gyorsan, így az életben maradás egyik fő tényezője lett

egy működőképes autó. Hiszen háromfelé szakítva élem az életem,

Kiskapudon melózunk éjt nappallá téve, az őrkutyák már itt is vannak,

aztán mindig másokhoz igazodva mindennap bemegyek Ózdra, megetetetni,

ellátni az otthoniakat, hétvégeken dolgozom is a kocsmában, ez pedig

hamarosan majd mindennapossá is fog válni, hiszen a semmiből én sem

tudok megélni. Fuvarban segítők nagyon kis létszámban vannak, szinte

kizárólag Anya, aki helyettem is húzza most az igát a pult mögött,

tehát már nem tud autó-ügyben segíteni, a buszjáratok pedig szörnyen

ritkán járnak errefele. A segítőket, önkénteseket sincs már, aki

kihozza reggelenként, hiszen ők sem arról híresek, hogy autóval

szaladoznának, ezeréves camping biciklikkel róják az utakat, de ide, a

tekergős szerpentin miatt még azzal sem igazán lehet kijönni, csak ha

valaki kimondottan sportember (mi sajnos nem vagyunk azok). Arról nem

is beszélve, hogy 20-25 kg állateledelt busszal, vagy akár

kerékpárral, kihozni nem egy leányálom. Az sem a legjobb érzés, hogy

ha valami kimaradt a vásárlásból, mondjuk a nagy melegben egy üveg

ásványvíz, akkor a ritka buszjárathoz igazodva, oda-vissza 500 ft-ért

mehetek be érte Ózdra. Ráadásul számlatartozás miatt a kint is

elérhető 20-s telefonom hamarosan elveszik, a 70-s nincs annyira jó

minőség, hogy itt kint térereje legyen (már Ózdon sem nagyon van), és

így ha bármi baj van idekint, egy gyönyörű helyen, de a világ

legutolsó kanyarában, autó és telefon nélkül halálra ítéltek vagyunk.

De ezek még mindig másodlagos, harmadlagos problémák ahhoz képest,

hogy autó nélkül, ha bármelyik kutyussal baj van, mozdulni sem tudunk.

Ózdon nem egy alkalommal megtörtént, hogy kisebb testű ivartalanított,

még öntudatlan fiút gyalog cipeltem haza a műtét után, de ez itt

Kiskapudon már egész biztosan nem kivitelezhető. Nincsenek nagy

álmaim. Nem vágyom új és luxus autókra. Én csak az én öreg,

megbízható, piros kis Benjinomat szeretném működésbe és forgalomba

hozni, hogy tehesse azt, amire "megszületett", amiért az enyém lett:

állatokat menthessen...Sajnos, az ügye nagyon sürgetővé vált, borzalmas

a másoktól való függés, főképp úgy, hogy mostanában még függni sem

lehet kitől, nekem pedig egyszerre három helyen kell ott lennem, ami

autóval sokkal gyorsabb és egyszerűbb lenne. Állatorvos, kutyabolt,

több helyen való etetés, bajban lévő állatok fotózása a város másik

végén, munkába járás, ház és Kiskapud közti útvonal, vészhelyzet,

segítők kihozatala, bárminemű, személykocsiba beférő szállítás --aki

ismer, tudja, más dolgokra sem időm, sem kedvem vagy energiám nincsen,

csak ami az állatokkal kapcsolatos-- soha többé nem okozna gondot,

ha Benjino végre elindulhatna. Ez azonban most saját erőből egész

biztosan nem megy, ezért kérem, akinek ez valóban nem okoz gondot,

szálljon be egy kis öreg, hűséges autó költségeibe (alkatrészek plusz

műszaki), hiszen kb. 13 éve mentem már az állatokat, de még sosem volt

ennyire fontos, hogy egy autó is a társammá váljon ebben. Aki átérzi

ennek jelentőségét, és beszállna az anyagiakba, az kérem, jelezze

felém a dikuszka@gmail.com-on. Ha már nekem szánták az Égiek ezt a

kiskocsit, és Újlengyelből Ózdig kísértek vele az őrangyalok (nem

semmi út volt...), akkor már ne egy forgalomból kivont, roncsként

rozsdásodjon el egy szerelő udvarán, hiszen annyi mindenre hivatott

még, és öreg kora ellenére megkímélt, megbízható (két gazdája volt

csupán), és esküszöm, boldog, ha kutyákat menthet...(ebből is látszik,

hogy nekem teremtették)

Millió köszönet, már csak azért is, ha elolvastál, és megértettél.

Fazekas Ildikó, Benjino kisautó és a Védencek. Ózd, 2012. augusztus 6.

Tözsér Judit Elnök asszony pénzt küldött támogatásként!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 



 

Támogatóink-Partnereink

 



Fehérkereszt Állatvédő Liga Dömötör kisállatrendelő

Feldmájer és Somogyi Ügyvédi Iroda


Zimay Zsuzsanna közjegyző


kutyakozmetikus
RTL klub Index.hu